Vannak olyan ételek, amelyekre ugyan minden házban más arányokban keverik az alapanyagot, meg ki erre, ki arra a trükkre esküszik velük kapcsolatban, a lényegük nem változik. Nekem ilyen például a túrógombóc. Túró+búzadara+ tojás, megvárni amíg összeáll, kifőzni, pirított zsemlemorzsával porcukorral ugye? Hát persze hogy nem :D Ha nem lettem volna megint futóbolond egy recepttel, és nem próbáltam meg úgy megvariálni ahogy csak bírom (na jó ez így nem igaz, nem próbálkoztam csak nagyon nem tudtam eldönteni mit egyek aztán ez lett a vége), akkor valószínűleg nem püfölném ilyen lelkesen a billentyűzetem. Az alapötlet onnan indult, hogy a túrógombócba bele lehet rakni dolgokat ugyebár . A következő gondolatom az volt, hogy basszameg, nincs kedvesem édeset enni, de ez nem tántorított el a már megkezdett gondolatspagettim felzabálásától, gyorsan rákerestem egy-két dologra és láss csodát, létezik a kapros-sós túrógombóc, leginkább mint köretelem. Innentől már csak egy valami h
Előre is leszögezném, hogy nem, nem májgombóc leves receptről lesz most szó. A Májgombócleves egy olyan dolog amivel nagyon rossz viszonyban vagyok, egyszer nagyon csúnyán sikerült elrontani, és olyan borzalmas lett a végeredmény, amiről azóta is vannak rémálmaim. Szóval arról nem fogok írni. Viszont a napokban láttam egy videót (vagyishát igazából mocsok sokat de most egy az érdekes) amiben egy elvetemült ember égetett tésztát csinált, víz helyett csirke alaplével. Ez jó alaposan be is rúgta a kreativitásom robbanómotorját, meg amúgy is régen csináltam kelt tésztát, és időnként azt azért kell a megfelelő munka-magánélet-kelttészta egyensúly érdekében. A másik dolog ami becigánykerekezett a gasztrofantáziámba amit a kommunisták angolul csak úgy hívnának hogy ours, de mi maradjunk csak a máj megnevezésnél, sok embernek mumusa, de én kifejezetten szeretem használni, valamint nem utolsó szempont az se, hogy hihetetlenül olcsó. Szóval ami végül kijött a kis receptgyárból, az olcsó